Az itt olvasható alapelvek a tapasztalat gyümölcsei; a tapasztalat pedig magában foglal bizonyos számú baklövést – mivel ezeket kevés kivétellel mindenki elkövette egyszer, remélem az ő tapasztalatuk jótáll majd a sajátomért is.

Ami annyit tesz, hogy az alábbiaknak semmi egyéb célja nincsen, mint a vade mecum-ok többségének, sem egyéb haszna, mint A tisztességes és gyermeki illemtan kézikönyvének. – Micsoda mérhetetlen haszon! Képzeljék csak el az udvariasség törvénykönyvét, melyet egy művelt és jólelkű Warens mond tollba, vagy a megfelelő öltözködés szabályait egy féltő anya tolmácsolásában! – Engem is ugyanez az őszinte, testvéri gyendégség vezet, mikor e tanácsokat az ifjú irodalmárok elé tárom.




I.

A szerencsés és szerencsétlen indulásról



A fiatal írók, akik némely kartársukról irigységgel vegyes hangon ezt mondják: "Micsoda remek indulás, ekkora szerencsét!”, nem gondolnak bele, hogy minden sikeres indulásnak megvan a maga előzménye, és hogy a mostani húsz másik, előttük ismeretlen indulási kísérletből következik.

Nem tudom, a hírnév dolgában volt-e valaha is példa a villámcsapásszerű felfedezésre: úgy gondolom inkább, hogy a siker, az író képességeinek függvényében, valamiféle aritmetikai vagy geometriai arányosa lehet a korábbi sikereknek, melyeket a puszta szem sokszor nem is vesz észre. Csak molekuláris sikerek felhalmozódása létezik; csodás és azonnali eredmény soha.

Akik a szerencsétlenségükre panaszkodnak, a legtöbbször csupán nem halmoztak fel elegendő sikert egy szerencsés induláshoz, és azért bánkódnak, mert ennek nincsenek tudatában.

Ha számot vetek az emberi akaratot magába foglaló számtalan körülménnyel és azok indokaival, egy körkerületet látok, mely az akaratot körbezárja; ám ez a körkerület folyvást mozgásban van, élő és forgandó; ívét és középpontját pedig minden nap, minden percben és másodpercben máshová helyezi. Ennek következtében aztán a belé zárt emberi akarat is minden pillanatban más és más kölcsönhatásokkal él, szabadsága pedig pontosan ebből következik.

Szabadság és sors egymás ellentétei; távolról és közelről nézve viszont egyazon akarat különböző arcai csupán.

Ezért nem létezik balszerencse. Ha nincs szerencséjük, úgy az azt jelenti, valami hiányzik Önökből; ezt a valamit kell tehát megismerniük, hogy aztán a környező szándékok kölcsönhatását megvizsgálva a lehető legkönnyebben helyezhessék át a maguk körének kerületét.

Csak egy példa az ezerből. Azok közül, akiket szeretek és tisztelek, sokan szapulják a közönség új kedvenceit. Eugene Sue-t, Paul Féval-t például, e lelkes tollforgatókat; de az ő tehetségük, bármilyen könnyed is legyen ez a tehetség, ettől még nem lesz kevesebb, a barátaim pedig a haragnak nem sok hasznát veszik, sőt inkább hasznát vesztik, – hiszen a rosszallásuk kidobott idő csupán, ami a legértéktelenebb dolog a világon. Nem kérdés, hogy a szív vagy a forma irodalma magasrendűbb-e az éppen divatosnál. Ehhez kétség sem fér, legalábbis szerintem. Ez az ítélet azonban mindaddig csak felerészben lesz igaz, amíg Önök nem lesznek olyan tehetségesek a saját műfajukban, mint amilyen Eugene Sue a sajátjában. Szítsanak csak ugyanekkora lelkesedést másféle módszerekkel; legyen az erejük egyenlő, sőt nagyobb az övénél az ellenkező irányban; emeljék a dózist a kétszeresére, háromszorosára, négyszeresére, amíg ugyanazt a töménységet el nem érik és meglátják: nem lesz többé joguk a közízlést átkozni, mert a közízlés Önökkel lesz. Ám addig is: vae victis! mert az erő az egyetlen valódi és legfelsőbb igazság.