Álnevet, hangzatosabban művésznevet használni mindenkinek szíve joga, és a legkülönfélébb okból találják ki maguknak az emberek. Megesik, hogy „köteles” rá, ha pl. az azonos művészeti ágban tevékenykedők neve ugyanaz, hasonló (jellemzően színészeknél találkozhatunk ezzel; különösen, ha rokoni szál fűzi őket össze, s pl. az ifjú titán nem szeretné, ha a felmenőjéhez hasonlítanák, az azonosítás lehetőségét csökkentendő, más nevet vesz fel.)

Beazonosítás. Ez az egyik kulcskérdés. Mi értelme álnevet használni egy írónak, előadóművésznek, ha a kritikusi berkek ill. a közönség (egy/jó része) enélkül is tudja, valójában kicsoda az illető. Mennyire lehet megvezetni őket az angol álnév alatt történő kiadással? Holott a könyvet magyar szerző írta, aki lehet, hogy épp a szomszéd lépcsőházban lakik, vagy két saroknyira tőlünk pöntyögte be a számítógépébe feltétlenül elmesélendő történetét? Olyan „legenda” is ismert, leginkább a ’90-es évek elejéről, mikor úgy adtak ki fantasy és szerepjátékhoz kapcsolódó kiadványokat, hogy még azt is beleírták, ki fordította… Természetesen magyar szerzők szellemi termékeiről van szó.

Ugyanígy jellegzetes egy másik hazai kiadó mai napig tartó gyakorlata. Bár a szerzőgárda teljesen magyar, olyasmiket olvashatunk az első lapokon, mint „Hungarian edition” vagy „All rights reserved!”. A tartalmat átlapozva a „Köszönetnyilvánítások” címszó alatt pedig az egyes – természetesen angol álnevet használó – magyar szerzők neve található a „Copyright” és az adott mű angol nyelvre fordított címének társaságában.

Mi értelme ennek? Milyen olvasó közönséget célozhatott meg a kiadó, tekintve, vajon manapság hányan dőlnek még be, hogy külföldi szerzők írásait olvassák, és nem hazai gárdáét?

Vajon igaz-e, hogy jobban fogynak az angolszász néven publikált regények már több mint tíz éve a pályán lévő fantasy, sf írók esetén is? És ha igen, megfordítható-e a folyamat, ill. meg kell-e fordítani? Hiszen róluk ma már mindenki tudja, hogy magyarok, és a polgári nevükkel is tisztában vannak. Sőt, internetes oldalaik ill. fórumaik vannak, ahol a rajongók feltehetik a kérdéseiket. Magyarul.

Ami a ’90-es évek első felében remek marketingfogás volt (a hirtelen piacra szabaduló fantasy-ponyvairodalom igen magas eladási számokat produkált, kis túlzással a vevők tetemes része azt gondolta, „menő” amerikai szerzők írásait olvassa); ma már inkább hat nevetségesen, ahogy kényszeredett álneveket kreálnak maguknak a fel-felbukkanó ifjú „tehetségek”, ill. az (el)ismert szerzők továbbra is ragaszkodnak hozzá. A közelmúltból egy példa: egy kiadó magyar (!) népmesék feldolgozásait várta sf, f témában, a pályázaton nyertesek mellett pedig hazai ismert írókat is felkértek novellaírásra. Valamennyien a saját polgári nevükön vállalták a megjelenést, egyetlen kivétellel. Mi értelme egy kimondottan magyar kiadvány magyar hagyományokon alapuló kötetében külföldi álnéven szerepelni, ráadásul úgy, hogy a hazai rajongótábor, olvasóközönség előtt legalább ennyire ismert az illető szerző valódi neve is?

Érdekes furcsaságok fedezhetők fel a névválasztás tekintetében. Hazai sf íróknál tapasztalható, hogy neves külföldi szerzők nevéhez hasonlót (névrövidítések, szóhosszúság, hangzásvilág) választanak. Kérdés, hogy tiszteletből teszik-e ezt, vagy egyúttal arra apellálnak, hogy a név megtéveszti az esetleg gyanútlan, sf kiadványokban járatlanabb olvasót? Ezt talán túlzás lenne állítani, de alighanem még mindig arról a marketingfogásról lehet szó, amelyet az 1. részben említettem. Az emberekben élő sztereotípia, a külsőségekről ítélés és az általánosítás ismert jelenségek.

Pl. Philip K. Dick nevében "jól mutat" a középső K., nem csak simán Philip Dick néven fut, vagy Kevin J. Anderson és más külföldi sf szerzők esetében is „egyediséget” kölcsönöz a nevüknek, hogy nem csak két szóból áll, míg fantasyírók esetén jellegzetes a dupla R.;  ezek a névrövidítések „menőnek" számítanak, s ehhez hasonlóakat „érdemes” beültetni a kitalált névbe. Talán mindez sarkítás, de ha másként nem, tudat alatt bizonyosan hatással van a műfajt felületesebben ismerők, „kezdő fantasy-sci-fi olvasók” számára. Ahogy a mondás tartja, újszülöttnek minden új.

Ez azonban még mindig jobb, mint mikor teljességgel megjegyezhetetlen (értsd: hosszú és kiejthetetlen) álnevet kreálnak maguknak a hazai írók. Mert hogy ilyen is akad.
 

A szerkesztőd/kiadód azt mondta, válassz magadnak írói művésznevet? Tanácstalan vagy? A cikkben található egy kis segítség, bár az alábbi pontok alapján meggondolandó az álnév használata.

1. szabály. Rendszerint angolszász hangzásút "kell" választani, más nyelvterület nem igazán jön szóba. Ritkán francia vagy szlávos. De maradjunk csak a főszabálynál.

2. lehetőleg könnyen megjegyezhető, és kiejthető nevet válassz. (Ez TÉNYLEG jótanács. A tobzódó angol nevek egy idő után összefolynak az olvasó agyában, és üde színfolt – következésképp megjegyezhetőbb – egy-egy magyar név felbukkanása a piacon.)

3. lehetőleg ne legyen röhejes (Ez is jótanács. TÉNYLEG.) Az angolszász névválasztással  sokszor az a gond, hogy nem egyszer inkább beillenek egy internetes nicknévnek vagy egy parodikus történet beszélő nevű szereplőjének, semmint borítóra való írói álnévnek… (Az is előfordul, hogy az álnevet eredetileg internetes nicknévként használta az illető, és annyira ragaszkodott hozzá, hogy így is jelent meg később nyomtatásban.)

4. legyen egyedi. Mivel igen sokan publikálnak angol néven, nehéz kiviláglani közülük, lásd. 2. pont. Gond persze adódhat akkor is, ha saját neveden jelennél meg, ám „szerencsétlen” módon Kovács, Tóth vagy ezekhez hasonló „tucatnévvel” rendelkezel. Ez esetben is kérdés, miért ne lehetne magyar álnevet felvenni, a „megjegyezhetőbb különlegesség” kedvéért, miért kell egyből külföldihez folyamodni? De a névválasztás ilyenkor is legfeljebb csak érdemes. Akinek kevésbé hétköznapi vezetékneve van, annak pedig egyenesen értelmetlen és felesleges külföldi nevet választani…

5. jellegzetes szótagok, szórészletek, melyek gyakran előfordulnak az álnevekben (épp ezért inkább kerülendők, hiába vagy az ehhez hasonló nevű író rajongója).

A népszerű utótagok:

- well

- wood (akár előtagként is)

- son/sson

- man(n)

- (l)ing

- way

- berg

- ward

- lane

- dow/ow

- ham

előtagként pl.

- good

- silver

- gold(en)

- row

- new

- hart

- park

- Mc.

- old

- palm

- cole

önmagában, elő- ill. utótagként is:

- stone

- york

- ford

- wolf

jellegzetes rövidítések:

- J./G./D stb. + R. R.

- K.

- C.

- D.

- S.

- J.

- I.

- R.

jellegzetes keresztnevek (melyek akár előfordulnak a vezetéknévben is)

- John

- Stephen/Steven

- Peter

- Jack

- Kyra (ez a név pl. kifejezetten bejön a női írók körében)

- Wayne

- William

- Ian

- Loren

- Raymond

- Robert

- Anne, és változatai.