Első versemet nagyon-nagyon rég írtam, nem is tudom megmondani, hány éves lehettem akkor, talán 8 vagy 9.
Alighanem (emlékeim szerint) egy kismacskáról és a kismacska tavacskával való viszonyáról szólt. Akkor hirdetett az Egyszervolt egy versíró pályázatot gyerekeknek, amin helyezést értem el a versikémmel.
Persze, akkor még fel sem merült bennem, hogy írói karrieren gondolkozzam.
Az írás felé a kezdő lökést a Harry Potter adta meg. Életem 13 nyarán szántam rá magam, hogy elolvassam. Talán furcsa ez, mert körülöttem mindenki bíztatott, hogy olvassam, mert nagyon jó, de én mindig azokat a könyveket szerettem olvasni, amire nem kényszerítettek. Talán jobb is volt ez így, lehet, hogy én csak 12 és fél évesen értem meg arra, hogy megértsem a Harry Potter mondanivalóját. Az egész úgy kezdődött, hogy láttam egy interjút Rowlinggal, és akkor úgy döntöttem, hogy ha az a  sokmillió gyerek elolvasta, hát én is elolvasom. Ez bizonyult életem eddigi legokosabb döntésének, ha egy kicsit túlozni akarok. Pár hét alatt elolvastam az akkor megjelent 6 kötetet, és ez idő alatt megrögzött Harry Potter rajongóvá nőttem ki magam.
Talán ez késztetett arra, hogy a várakozást, vagy inkább vágyakozást az utolsó kötet iránt lecsillapítsam - fanfictionökkel.
Hogy egy kicsit reklámozzak, az első fanfiction-oldal, aminek rendszeres látogatója lettem fanfic01-nek, ami azóta sajnos bezárt.
Elkezdtem olvasgatni, és meg nem mondom, mi volt az első fic, amibe beleolvastam, de arra emlékszem, hogy a James Potter megmutatja (by:Betty) volt az első fic, amit nagy hévvel olvasni kezdtem.
Tudjátok, akkor valóságos kincsnek fogtam fel egy olyan történetet, ami a varázsvilágban játszódik, és egy helyes fiú is szerepel benne, de szerintem a 12 és fél éves lányok, akik szeretik Harry Pottert olvasni zseblámpafénynél, hajnali háromkor, és voltak már szerelmesek, mind ilyenek.
Szóval miután elolvastam Betty frappáns kis történetét, rájöttem, hogy a Lily-James sztorik rajongóinak népes csoportjához tartozom.
Így hát keresgélni kezdtem. És mit ad isten, rátaláltam natty zseniális trilógiájára, a Lily Evans naplójára.
Mosolyogva gondolok vissza azokra a szép időkre, amikor hetedikes fejjel hazaértem a suliból, és ahelyett, hogy tanárlánya stílusban a tankönyveimet kezdtem volna bújni, bekapcsoltam a gépet, és faltam natty gondosan megírt fejezeteit. Tudjátok, olyan volt, mintha a saját történetemet olvasnám, legalábbis akkor úgy láttam, csak sokkal érdekesebbnek hatott, mint a való élet, mert mindig történt valami izgalmas. Akkoriban fülig szerelmes voltam egy fiúba, akinek néhány vonását Jamesben véltem felfedezni. Nem mellesleg azok a jól megírt, humoros, intellektuális fejezetek egyébként is színt vittek a szürke hétköznapjaimba.
Azt hiszem végül is a Lily Evans naplója késztetett arra, hogy én is írni kezdjek.
És írni kezdtem. Persze, én sem úgy kezdtem, hogy egy szuper, egyedi történettel álltam elő. Egy napló volt az első ficem, amibe belefogtam. Lily Evans legjobb barátnőjéről szólt, akit Sirius Blackel akartam összehozni. Ez a történet elég kezdetleges volt, és máig sem fejeztem be, sőt, nem is publikáltam. Talán egyszer kijavítom a számtalan helyesírási és stilisztikai hibát, rendesen megírom a párbeszédeket, kiveszek pár részt, és feltöltöm a Merengőre, talán majd be is fejezem, de ennek még nem jött el az ideje.
Szóval hamar rájöttem, hogy egyrészt nem vagyok egy pontos egyéniség, és a naplóforma fáraszt, másrészt ez a történet mégsem nekem való. Sok-sok Harry Potter alapokon nyugvó történetbe kezdtem bele, amik mind ott lapulnak a gépem rejtett mappáiban, és amit valószínűleg sose fogok befejezni.
Aztán, mint tudjátok, 2008. február 9.-én megjelent a Harry Potter hetedik kötete. Élénken él bennem a kép, ahogy nagylelkűen átnyújtom a nővéremnek a könyvet, hogy olvassa csak, mert másnap úgyis visszamegy a koleszba, és nekem utána is jó lesz. Mondanom sem kell, addig bámultam rá nyál csorgatva, amíg önként oda nem adta a könyvet, úgyhogy mégiscsak én olvastam el előbb. Miután végigbőgtem *!SPOILER!* Fred és a kedvenc tekergőm halálát *!SPOILER!*, és elolvastam az epilógust, megfogalmazódott bennem egy ötlet. Mégpedig hogy nekem Harry Potter lányáról kell írnom. Valamikor áprilisban el is kezdtem, az érdeklődés viszonylag nagy volt, főleg, mert azt hiszem, én voltam talán az első, aki „utósztori”-t (ahogy én nevezem) töltött fel a Merengőre. Azóta ezek meglehetősen nagy számban vannak. Ez volt az első jelentősebb történetem, máig sem fejeztem be, de dolgozom rajta. Lily Luna Potter naplója címen megtaláljátok egy pár helyen. ;)
Aztán írtam még számtalan novellát Harry Potter témában, amelyeket szintén megtalálod, ha keresed.
Nem emlékszem, mikor volt először, hogy versírással próbálkoztam, de talán valamikor nyáron. Azóta rengeteg verset írtam, és jelenleg is ebbe fektetek több energiát, bár az epikus művek is közel állnak hozzám.
Nos, azóta itt tartok, és úgy állunk, hogy újságírói karrier lebeg szemeim előtt, és reménykedem, hogy egyszer kezemben tarthatok egy kiadott könyvet, amin az én nevem lesz.

Az apróbetűs rész, mert az is kell...
És még valami: amit rózsaszínnel kiemeltem, az azért van, mert reklámozni akarom. Hogy miért akarom reklámozni? Mert érdemes elolvasni, mert szeretem, mert sokat köszönhetek neki. ÉS mert megérdemli, hogy reklámozzam.