Sorok

Szalad az idő,

múlnak a tárgyak,

szüntelen szűnő,

tétova árnyak.

Kopog a csend,

kopár és kietlen,

az élet, kisszívem,

látod, hogy kegyetlen.

Múlik a nyár,

és vele a tél,

a holnap talán,

békét ígér.

Nem kérem tőled,

hogy légy tökéletes,

csak annyit, hogy

szeress, szeress, szeress!