Élet

Rögös úton mind elindulunk,

Magunk után emlékeket hagyunk,

De ugyan azok maradunk,

Hisz mind emberek vagyunk!

Sok barátot elhagyunk,

Szemekbe könnyeket csalunk,

De szeretni tudunk,

Hisz mind emberek vagyunk!

Szerelmet kóstolgatunk,

Szíveket sanyargatunk,

De néha mi is elbukunk,

Hisz mind emberek vagyunk!

Emlékeket bolygatunk,

Régi időket siratunk,

Majd egy őszi estén meghalunk.

Azért, mert emberek vagyunk.

/2008. 09. 13./

Emlékek suhannak, szállnak,
de én egyedül vagyok.
Régi arcok nevetnek, árván,
kicsik és nagyok.
Nem tehetek ellene semmit,
körülvesznek, sírva, nevetve,
és én szállok velük vissza,
az égi fellegekbe.

Búcsú

Menj csak, fiú,
ne is fordulj hátra!
Előtted az út,
mögötted a múlt hömpölygő árja.
Menj hát, fiú.
Előtted az élet,
mögötted csak fásult, szürke emlékek.
Menj hát, ne nézz hátra, mert hiába.
Ez volt hát a boldogságom ára.
Elfeledtél, és én elfeledlek.
De a lány, mint a fiú, olyan
gyorsan soha nem feledhet.

/2008. 10. 06./