Ennyi az élet

Esőben ázom,
Már nem is fázom,
Már nem is érzek,
Ennyi az élet?
Szerettem,
tettem!
Jót tettem (?),
Mentem,
Ennyivel vége?
Ennyi az élet?
Búcsúztam százszor,
Sírtam is párszor,
Eltemettem mindent,
Senki nem segített.
Nem voltam tündér,
Nem voltam álom,
De voltam ember,
Ezen a világon.
Esőben ázom,
Már nem is fázom,
Már nem is érzek,
Ennyi az ÉLET.

/2008.06.25./

Nyári zápor

Kopogó cseppek,
párás, nyári álom,
Ülök a szobában,
Helyem nem találom.
Fülledt nyári eső,
Csak szerelmes álom...
Nincs nála szebb dolog
Az egész világon.
Suhanó léptek,
Nedves érintések,
Nincs ehhez fogható,
Mást nem is érzek.
Zizegő lombok,
Párás lehelet,
Áttetsző fátyol...
Találsz ennél szebbet?
Kopogó cseppek,
Párás nyári álom,
Angyalok könnye hull,
Az egész világon.

/2008.08.09./

Esernyős lány

Sárga esernyős lány,

Ki az esőben állsz,

Mire gondolsz?

És most mit látsz?

Látod talán a felleges eget?

Vagy az ázott füvet, melyen lépegetsz?

Nem látod a füvet, sem a felleget,

Szenvedtél e világon te már eleget.

Nem látsz most semmit, könnyfátyolon át,

Nincs több könycsepp, mit pazarolhatnál rá.

Esernyős lány, húzd hát ki magad,

és tanulj feledni, mert sírni nem szabad.

Ne törődj vele, az élet kegyetlen,

Lesz még ennél jobb is, hidd hát el nekem!

Sárga esernyős lány,

Ki esőben állsz.

Gondolj azért majd néha-néha rám.

És ha egyedül vagy, ha üres a világ,

Nyílj hát felém, te sárga szirmu virág.

És ne feledd, itt vagyok, legyen bármi gondod,

Ha puha szirmaid énfelém bontod.

Esernyős lány...

Te ember vagy, s maradsz.

És ahogy az élet felé haladsz,

Egyszer majd megtalálod, amit kerestél,

S akkor leszel boldog.

Talán...

Örökké.