Roxfort birtokán máskor csendes és nyugodt volt az éjszaka. Most azonban furcsa hangok vegyültek a tücsökciripelésbe.
- James! – hangzott egy izgatott suttogás. – Ne csináld, itt hagylak! – A vörös hajú lány ijedten kapkodta a fejét ide-oda. James Pottert kereste.
- Ki az? – jött egy mélyebb hang a szomszédos fa mögül, mire Lily fél métert hátrébb ugrott.
- Sirius?
- Lily? Mit keresel te itt? – Sirius előlépett a fa mögül.
- A kedves barátodat! Öt perccel ezelőtt azt mondta, várjam meg itt, mindjárt jön. De azóta sem került elő. Meggyőződésem, hogy csak ugrat. És még ő mondja, hogy megkomolyodott – tette karba a kezét a vörös hajú lány.
- Akkor menj be szépen. Majd utánad küldöm, ha előkerül.
- És te mit keresel itt? – kérdezte Lily a bűntett nyomait keresve.
- Sirius, gyere már! – hallatszott egy vékonyabb, nevető hang a fa mögül.
- Hát izé... – vigyorgott zavartan Sirius, zavarában a fejét vakargatva. – Bevetésen vagyok... – Azzal valaki kuncogva visszarántotta a fa mögé.
- Kate? – lépett közelebb Lily.
- Lily? – Egy lány lépett ki a fa mögül.
- Te? – kérdezte a vörös hajú lány hitetlenkedve. – Vele? – mutatott a fiúra.
- Hát... Úgy néz ki – Kate láthatóan zavarban volt.
- Megvagy! – Valaki átölelte Lily derekát. A lány sikított, de egy kéz tapadt a szájára. – Csitt! Felvered az egész kastélyt – suttogta James, aztán körülnézett.
- Tapmancs?! Mit keresel te itt?
- Nyugalmat. Úgy látszik, ma nem kapom meg – mondta Sirius hűvösen. Kate zavartan kikukucskált a menedéket nyújtó fa mögül.
- Ahaaa... Szóval nyugalmat. Hát, mi is azért jöttünk – fogta kézen a vörös hajú lányt. – Igaz, Lily? – Választ sem várva lehajolt, hogy megcsókolja a lányt, de az kitépte a kezét a fiúéból, és nevetve elszaladt.
- Azt csak hiszed – kiabált még vissza a zavart, fekete hajú fiúnak.
- Jaj, Lily... – indult el a lány felé, aki pár méterrel arrébb állt karba tett kézzel. Sértődött arcot vágott, de szemében huncut fény csillogott.
- Semmi jaj Lily! Itt hagytál!
- Muszáj volt elintéznem valamit. – A lány megforgatta a szemeit. – Most jutott eszembe!
James közelebb lépett a lányhoz, hogy megsimogassa az arcát, de az félreugrott.
- Sajnálom, már nincs kedvem hozzád – mondta, de mosoly bujkált a szemeiben.
- Mi az, hogy nincs? A barátnőm vagy! – háborodott fel James. – Akkor csókollak meg, amikor akarlak.
- Igen? Akkor kapj el! – mondta a lány nevetve, és elszaladt az ellenkező irányba, a fiú pedig utána.
- És még rám mondják, hogy gyerekes vagyok – mondta Sirius a szemét forgatva, a két szaladó alakot nézve. Aztán a lánnyal visszavonultak a fa rejtekébe...
Lily nevetve szaladt James elől. A fiú is élvezte a játékot. Aztán egyszer csak a lány eltűnt.
- Lily! Hol bujkálsz? – kérdezte mosolyogva. – Lily! Lilyke... Gyere elő!
- Itt vagyok – mondta a lány nevetve – James csak egy suhanó vörös foltot látott megcsillanni a holdfényben, aztán a lány már el is futott. James pedig utána. Nem tartott sokáig, míg beérte. Lily azonban nem hagyta magát, ahogy a fiú kinyújtotta felé a kezét, beugrott egy fa mögé, és akkor...
- Aú! Mi a... – szitkozódott valaki.
- Lily?!
- Remus? Te is? Látom nem vagy egyedül – nézett Lily a Remus kezét szorongató lányra.
- Most megvagy – Lépett oda James is, elkapva Lily karját. – Jé, hát te, Holdsáp? Jól látom, hogy lánnyal vagy? – vigyorodott el, mire a lány és Remus is elpirult.
- Kösz, Ágas – mondta hűvösen az utóbbi.
- Ugyan már, haver, csak vicceltem – veregette vállon James. – Akkor mi megyünk is! – Azzal karon ragadta Lilyt, és az ellenkező irányba kezdte húzni.
- Remusnak barátnője van? – kérdezte Lily csodálkozva.
- Úgy tűnik – felelt kurtán James. – De engem most jobban izgat az én barátnőm – mondta, és megcsókolta a lányt. Lily belekuncogott a csókba.
- Olyan szépen fénylik a hold. Semmit sem látok belőle, ha folyton belemászol a számba – mondta nevetve, és leült a harmatos fűbe. – Gyere már! – rántotta meg James kezét, mire az hanyatt vágódott. – Igazad van, így jobb – kuncogott, és ő is elnyúlt a fűben.
Pár percig feküdtek kézen fogva, és nézték a csillagokat. Aztán lépteket hallottak.
- Csatlakozhatunk? – huppant le melléjük pár méterre meg sem várva a választ Sirius és Kate.
- Tapmancs, muszáj elrontani az összes romantikus pillanatot? – nyafogott James.
- Bocs, de... – kezdte, de Lily a szavába vágott.
- Psszt! Valaki jön! – suttogta.
- ÁÁÁ! – esett hasra Remus Siriusban.
- Még te ordítasz, szerintem eltörtek a bordáim – dörzsölgette oldalát az érintett.
- Már itt sem vagyunk! – mondta Holdsáp, de ekkor az este folyamán először megszólalt a lány is, aki kézen fogva jött vele.
- Jaj, de romantikus, a csillagokat nézitek? Gyere Remus! – Remus kénytelen-kelletlen lefeküdt a fűbe a lánnyal együtt.
Három pár feküdt a Roxfort birtokán a harmatos fűben, a csillagokat kémlelve. Alakjukat ezüstösen beragyogta a holdfény.
- Eszembe jutott egy dal – törte meg a csendet Lily.
- Jaj ne, amikor Evans legutóbb énekelt, majdnem a Szent Mungóba kerültem! – nyafogott Sirius, de Ágas oldalba rúgta, úgyhogy jobbnak látta csendben maradni.
- Biztosan ismeritek! – lelkesedett Lily.
- Énekeld el! – kérte a lány, aki Remusszal érkezett, és akinek még mindig nem tudták a nevét. Lily megköszörülte a torkát, és énekelni kezdett...

"We get it on most every night
When that moon is big and bright
Its a supernatural delight
Everybodys dancing in the moonlight"