Vers a versekhez
Verselek, mert kell most ennyi,
ez most már az életem,
verselek, hogy megmaradjak
magamat így éltetem.
Kell a vers, mert üres semmi,
nélküle az életem,
kell a vers, mert különben
a hideg semmit nézhetem.
Eszköz ez, hogy megmaradjak,
eszköz, de nem élettelen,
kell a vers, mert versek jelzik:
volt nekem is életem.
Készítettem egy honlapot, ami versekről szól, novellákról, válsághelyzetekről, békeidőkről, könyvekről, fejezetekről, mondatokról, szavakról.
Készítettem egy honlapot, és teletűzdeltem olyan szavakkal, amiknek külön-külön nincs nagy jelentősége, némelyiknek szebb a csengése, mások közönségesebbek, mint egy marék homok. Egymás mellé írva mégis csodás dolgokat hozhatnak létre. Mesésebb mesék születhetnek bárminél, amit valaha láttál!
A feladat - bár nehéz - nem legyőzhetetlen.
Úgyhogy írok. Írok, amikor fáj valami, írok, amikor boldog vagyok, írok, amikor nem számít semmi, és akkor is, amikor minden. Írok, amikor sírni volna kedvem, és akkor is, amikor nevetni. Teleírom a képzelet végtelen, álmokból préselt papírját, míg el nem törik a pennám hegye, és írok majd azután is, gondolatban, amíg csak világ a világ...!
"Mert minden szó új korlátot teremt,
a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új és új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen."
Babits Mihály
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
tetszik a versed. Találékoyn, könyned és frappáns.
www.gportal.hu/amatorirok